A mai protestáns egyházak többsége már megint egy újfajta hisztériát kezdett el követni: Itt a világvége!

Vizsgáljuk meg ezt a kérdést alaposabban a Biblia fényében, a Mt 24-ről...

Amit leírok merőben más, mint amihez szoktunk. Bevallom, jómagam is ugyanígy „letévtanítóztam” mindazokat, akik a mai evangéliumi többség véleménye ellen mert szólni. Kevesen tudják, hogy mindaz, amit ma hiszünk a végidőkről a 19 sz. közepén terjedt el az annotált Scofield Biblia, majd később Darby tanításainak hatására. Ezt megerősíteni látszott a két világháború égése, majd pedig populárissá tette Hal Lindsey: The Late Great Planet Earth c. könyve, napjainkban pedig Jerry B. Jenkins regénye. Sajnos mára már a legtöbb keresztyén, magamat is beleértve kritika nélkül magáévá tette interpretációjukat és olyan kizárólagosság alakult ki nézeteikkel kapcsolatban, hogy a legtöbb keresztyén számára égbekiáltó eretnekség a tőlük való eltérés. Véleményem szerint pontosan ezt a fajta igeértelmezés a tévtanítás, és ez az eretnekség a végidőkkel kapcsolatban hihetetlen pusztítást végzett és végez most is a Krisztus Egyházában.

Egy ilyen rövid bevezető után, röviden tekintsük át a Mt 24-ben foglaltakat:

A végső dolgokról szólóm tanítás (görög eszkáton) alapvetően a következőket foglalja magában: A Nagy küldetés beteljesedése, Krisztus második eljövetele, a halottak feltámadása és az utolsó ítélet.

Az ApCsel 1, 6-8 ban látjuk, hogy ez a kérdés a tanítványokat is foglalkoztatta és megkérdezik Jézust:

⁶Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: "Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?" ⁷Így válaszolt: "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.  ⁸Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig."

Látjuk, Jézus megfeddi őket, hogy ne kutakodjanak olyan dolgok felől, melyek az Úr titkai. Ehelyett azzal bízza meg őket az Úr, hogy töltsék be a nagy küldetést. Érdekes, hogy a keresztyéneket mind a mai napig sokkal jobban érdekli az utolsó időkről szóló tanítás, mint a nagy küldetés betöltése.

Földrengések, háborúk, háborúk hírei, afrikai éhínségek, járványok, hamis vallások terjedése, jelek az égbolton, fokozódó közel-keleti helyzet. Mindezek ugye arra mutatnak, hogy itt az idők vége, nem?

Nem!

„⁶Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. ⁷Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. ⁸De mindez a vajúdás kínjainak kezdete! „ Mt 24,6-8.

Manapság sok keresztyén folyton böngészi az újságot meg az internetes naplókat, hogy nyomon kövesse az „idők jeleit”. A baj azonban az, hogy Krisztis intelmeit pontosan annak ellentétes jelentésével ruházzák fel.

Mindezeknek, véleményem szerint, semmi köze sincs a Mt 24-hez. Sőt, amikor Krisztus „mindezekről” beszél, akkor kifejezetten az első századi keresztyénekhez szól.

A „tanítványok”, akikről itt Krisztus beszél könnyen lehetett a 12 apostol és más tanítványok is. Néhányan közülük tovább éltek, mint Kr.u. 70, amikor a jeruzsálemi templomot lerombolták a rómaiak. Josephus Flavius nagyon érdekesen számol be földrengésekről, természeti csapásokról és háborúkról, amelyek a jeruzsálemi ostrom idején (67-70) történtek. Jézus utal arra, hogy lesznek a tanítványok közül olyanok, akik meg fogják élni ezt (6., 9 és 15. v).

A tanítványok kérdése(i):

A Mt 24,3-ban arról olvashatunk, hogy a tanítványok 3. kérdést tettek fel Jézusnak, bár ők ezt csak egy kérdésnek gondolták:

1.      Mikor lesz mindez (ti. a templom lerombolása, amiről Jézus éppen az előbb beszélt)

2.      Mi lesz a jele az eljövetelének?

3.      Mikor lesz a világ vége?

Jézus idejében nagy várakozások voltak a Messiás eljövetelével kapcsolatban. Sok első századi zsidó úgy értelmezte a Dániel 9-et, mint a Messiás eljövetelének korát. De sokan, többek között Jézus tanítványai közül is egy politikai forradalmár vártak, mint amilyen Dávid is volt. Később a tanítványok megértették, hogy Jézusnak előbb meg kell halnia és fel kell támadnia. Jeruzsálemi bevonulása éppen hogy szenvedésének és megaláztatásának kiteljesedése és nem a földi királyságának felállítása.

Nézzük meg a következő igét:

¹Amikor Jézus kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. ²Ő azonban így szólt hozzájuk: "Hát nem látjátok mindezt? Bizony, mondom néktek: nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának." (Mt 24, 1-2)

Amikor Jézus a Templom elpusztulásáról beszél ez megdöbbentette a tanítványait. Hogyan lehetne a templom lerombolása Krisztus célja, vagy céljának része? Valahogy talán köze volt mindennek Krisztus népek feletti uralmának?

A tanítványok azt gondolták, hogy egy kérdést tettek fel Jézusnak:

³Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: "Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?"

Te Kedves Olvasó, gondolom, azt gondolod, hogy ez így van, de valójában, ahogy Krisztus elkezdi válaszát kiderül, hogy valójában három különböző kérdésről van szó. A korabeli zsidók, különösen a farizeusok meg az esszénusok akkoriban premilleniáris eszkatológiát követtek, melyben azt gondolták, hogy Jézus hamarosan visszajön és felállítja királyságát, lerombolja a templomot és testben a földön felállítja trónját és onnan fogja vasvesszővel legeltetni a népeket. A tanítványok ezzel az előfeltételezéssel kérdezték Jézust és azt gondolták, hogy a templom lerombolása majd ezt a kort idézi elő a Mt 24,2 szerint.

Jézus azonban kérdésüket három részre bontva ad magyarázatot:

1. "mikor lesz ez?"

Jézus világosan elmagyarázza tanítványainak, hogy nagy nyomorúság lesz a földön Jeruzsálem pusztulása előtt közvetlenül. Ezt ő „nagy nyomorúságnak” nevezi.

Mt 24,21: ²¹Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha.

Ez a nyomorúság olyasvalami, ami hamarosan be fog következni “nem múlik el ez a nemzedék” (34. v.) Sok futurista próbálta kitekerni ennek az igének az értelmét, hogy tulajdonképpen a nemzedék itt nem Jézus hallgatóságát jelenti, hanem egy korszakot, vagy nemzetséget, de az eredeti görög szöveg világossá teszi, hogy itt emberöltőről van szó. A tanítványoknak mondja, hogy nem halnak meg, amíg mindez be nem következik! Azt is tudjuk, hogy miután ez a nagy nyomorúság bekövetkezik a történelem folytatódni fog tovább (21. v.) Elmondja, hogy a választottakra való tekintettel meg lesznek rövidítve ezek a napok (22. v.). Vagyis biztos, hogy a történelem folytatódni fog ezen esemény után.

Tudom, hogy azt gondolod: Na ne viccelődj, ne próbáld már meg a Jeruzsálemi pusztítást pl. összehasonlítani mondjuk a zsidó holokauszttal, azért az mégsem ugyanaz. Ha csak azt nézzük meg, hogy hányan haltak meg ott és itt, és egyedül csak ez a mércéje a nagyságnak, akkor igazad lenne. De nem erről van szó! Josephus Flavius zsidó származású történetíró, aki Titus császárral volt a templom pusztításakor alapos leírást ad az ostromról és az atrocitásokról. Lehet, hogy most azt mondjuk, hogy mi volt mindaz a gázkamrákhoz képest, de ha akkor egy ottani zsidó lettél volna, nem így gondolnád. Valójában a pusztítás Izraelnek, mint Isten szövetséges nemzetének életében bekövetkezett legnagyobb csapás volt. Isten kitöltötte rájuk haragját, mint politikai-szövetséges nemzeten, úgy ahogy soha korábban, és ahogy soha később. Ugyanakkor, még ha nem is gondoljuk, hogy ez így van, azt javaslom, hogy higgyünk inkább Istennek és ne a mi bölcsességünknek, és főleg ne a szemünknek.

Látjuk, hogy a “nagy nyomorúság” nem az uralkodás után jön, hanem inkább annak kezdetén (Kr.u.64-70)

A tanítványok második kérdése: és mi lesz a jele a te eljövetelednek

A 30. és 31 versben Krisztus eljöveteléről olvashatunk, amit úgy értelmezek, hogy választottainak összegyűjtésének kezdete a nemzetekből a templomrombolás után.

³⁰És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.  ³¹És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig."  

Azért értelmezi mindenki úgy, hogy ez valami égi, asztrofizikai jelenség (ti. a jel), mert a magyar fordításokban az egyébként kétértelmű görög szót mindenki égnek fordítja. Sokkal pontosabb a menny fordítás, vagyis Jézus jele feltűnik a mennyben.

A 29-31-ben azt írja, hogy rögtön ama napok után az ég (menny) tartóoszlopai megrendülnek és az Emberfia megjelenik a mennyben megindul az evangélium terjedése széles e földön. Ez történik már ide s tova 2000 ezer éve. Jézus nyelvhasználata összecseng a Mt 28,18-20-al, vagyis Nagy Küldetés textusaival.

A futuristák azt gondolják, hogy a 30-31 a második eljövetelre vonatkozik, de textus nem erről szól, hanem az eljövetelének „jeleiről”. Nézzük meg az ApCsel 2,16-21-et. Péter itt ezt mondja:

¹⁶Hanem ez az, amiről Joel így prófétált: ¹⁷Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak,  ¹⁸még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak. ¹⁹És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. ²⁰A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. ²¹Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

Majd Mt 24,29-31

²⁹"Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek.  ³⁰És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.  ³¹És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig."

Ez az erősen szimbolikus nyelvhasználat Jézus uralmát írja le a nemzetek felett. Jézus eljövetelének “jele” tehát az Egyház növekedése, mely immár a pogány nemzetekkel is gyarapodik és ez az az Egyház, ami tanítványozni fogja a nemzeteket, tanítva Isten törvényére.

Végül pedig nézzük meg a tanítványok harmadik kérdést: és a világ vége?

A 35-51-ig majd pedig a 25 fejezet ír erről a korról. Egyes preteristák szerint ez a zsidó világ végét jelenti, ami a Templom rombolásával és az új Királyság (az ún. ezeréves, vagyis sokáig tartó, uralom). Ezzel én nem értek egyet ezért is vagyok csak részben preterista. Ezek inkább az ún. átvezető igék, melyben Jézus elkezdi taglalni a 3. kérdést, vagyis azt, amit a tanítványok eredetileg is akartak kérdezni: Mikor lesz Krisztus 2. eljövetele?

A futuristák szerint azonban ezek a versek a mi generációnkra utalnak, és hogy nagyon közel járunk az elragadtatáshoz és történelem végéhez és egy új időszámítás kezdetéhez. Azt gondolják, hogy az 1948-as Izraeli állam egy csomó prófézia beteljesedését jelenti és, szerintük ennek igei bizonytéka Mt 24, 32-34, a fügefa példázata:

³²"Okuljatok a fügefa példáján: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. ³³Így ti is, amikor mindezt látjátok, vegyétek észre, hogy közel van ő, az ajtó előtt. ³⁴Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik. 

Ezt sokan, megjegyzem tévesen, úgy értelmezik, hogy a fügefa az újjáalakult Izrael és a Mt 24, 34-et pedig úgy, hogy mi vagyunk az a generáció, aki mindezt megéli.

Sok teológus annyira hitte ezt, hogy belebocsátkoztak különböző találgatásokba, hogy mikor lesz az az évszám. Az egyikük azt mondta 88 indok arra, hogy miért 1988-ban less az elragadtatás. Egy rahedli pénzt kaszált ezért a könyvéért, majd amikor hamisnak bizonyult 1989-ben kiadta a 89 ok, amiért 1989-ben less az elragadtatás. Na persze!

De azt leszámítva, hogy Jézus nem jött vissza 1988-ban, a Mt 24,32-34 végidőkkel való összekapcsolása más dolgok miatt is hibádzik.

1.      Izraelt nem mindig fügefa jelképezi a Bibliában. Sőt, legtöbbször olajfaként szerepel.

2.      a szinoptikus Lk 21,29-ben ugyanerről a példázatról ezt olvassuk: "Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind”. Vagyis sokkal inkább valószínű, hogy ez nem allegória, hanem egy példázat, parabola. Az allegória ezt mondja: ez meg ez ezt és ezt jelképezi. A parabola pedig egy mondanivalót illusztrál. A fügefa az égvilágon semminek sem a szimbóluma, sem Izraelnek, sem más népnek, sem semmi másnak. Egészen egyszerűen arra mutat a példázat, hogy a templom lerombolásának a jelei nyilvánvalóan láthatóak lesznek, úgy, mint ahogy a fa virágzásából következtethetünk egy évszak beköszöntésére. Ez pedig már bekövetkezett Kr. u. 70-ben, pontosan kevesebb, mint egy emberöltő után, hogy Jézus elmondta a próféciát (kb. Kr. u. 30-31). Vagyis Jeruzsálem lerombolása pontosan egy generációval a prófécia után bekövetkezett, nem jövőbeli esemény. Ráadásul így bántunk a lehető leghűségesebben a textussal, amikor jézus azt mondta a tanítványainak, hogy nem múlnak el, míg mindez bekövetkezik.

Eddig, tehát a Mt 24,34-ig az első századi eseményekről beszélt Jézus. Itt megjegyzem, hogy a Jelenések könyve, melynek datálása Kr. u. 68-ra tehető egy újabb prófécia a közeljövőben nagyon hamarosan bekövetkező eseményekről. Ezért is mondja számtalanszor, hogy az „idő közel”. Mi értelme lett volna Jézus ezt mondania a korabeli keresztyéneknek, hogy közel az idő, mikor még kétezer év múlva sem következett be, nonszensz.

A 35 verstől azonban átvezet Jézus a 3. kérdésre:

 ³⁵Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el." ³⁶"Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.

A görög eon, amit a tanítványok használtak a Mt 24,3-ban fordítható kornak meg világnak is. Jézus ezzel vezeti át a témát, hogy taglalja a világ végét, az eszkátont, az utolsó dolgokat (második eljövetel, feltámadása a halottaknak testben, utolsó ítélet).

Véleményem szerint Jézus a 24,35-től a 25. fejezet végéig arról számol be, hogy hogyan fog terjedni uralma a földön, hogyan távolítja majd el a hitetleneket. Ez a folyamat először lassú, de egyre felgyorsul, ahogy terjed uralma a világon.

Ebben a szakaszban NEM a világunkban tapasztalható szörnyűségekről beszél, hanem a hitetleneket érő folyamatos csapásokról, ahogy Isten kigyomlálja őket! Isten országának, uralmának terjedéséről.

Nézzük meg a Mt 24,14-et: ¹⁴Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég." 

A világ végének lesznek jelei, de ez nem egy nagy nyomorúság lesz, azon már túl vagyunk Jeruzsálem pusztulásával. A világ végének jelei az egyház győzelme, ahogy hirdeti az evangéliumot és tanítványozza, tanítvánnyá teszi a nemzeteket. Nem kudarc és nyomorúság, hanem győzelem és dicsőség!

Vagyis a Mt 24 helyes értelmezése három fontos elemet tartalmaz: preterista (a tanítványok első kérdése, Jeruzsálem pusztulását megelőző események 4-28) történelmi (az evangélium terjedése a földön (31. vers, mint Krisztus eljövetelének jele), végül pedig idealista és futurista (válasz a harmadik kérdésre a véggel kapcsolatban 36-51 és egész 25. fejezet).

Ugyanazt a hibát követi el minden futurista (mint én egykor), hogy azt feltételezzük, hogy a tanítványok csak egy kérdést tettek fel, pedig nem.

Gondolom, ha eddig elolvastad most azt kérdezed: na jó, de akkor mi köze van mindennek a Nagy Nyomorúsághoz, az elragadtatás közeliségéhez?

Az égvilágon semmi!

Jézus ezekben az igékben (vö. Lk 21 és Mt 13) egyetlen egyszer sem említi a tanítványok elragadását a világból. Jézus egyetlen egyszer beszél a tanítványok világból való kiragadásával kapcsolatban a Jn 17,15, de akkor is azt kéri az Atyától, hogy ¹⁵Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.

Az utolsó időkben élünk akkor vagy nem?

Amikor ezt a kérdést teszik fel a keresztyének, akkor minden igei említését az utolsó időknek egybemosnak, mintha csak egyféle értelme lenni, pedig nem. Az utolsó idők kifejezés több mindent jelenthet:

1.      Jézus munkásságának idejétől a templom lerombolásáig (Kr. u. 30-70), vagyis Izraelnek, mint politikai nemzetnek a végnapjai.

2.      Az utolsó napok kifejezhetik Krisztus munkásságának végétől egészen a történelem végső napjaiig terjedő időszakot. Ilyen értelemben (pl. ApCsel 2,11) még mindig az utolsó időkben élünk.

Ahelyett, hogy azon vitatkozzunk, hogy hány kövét rakták már titokban össze a zsidók a templomnak, hogy milyen lesz az Antikrisztus bélyege (chip, vonalkód, bankkártya stb.), ahelyett, hogy a templomainkba menekülünk és magunkba fordulunk és vállvonogatva nézzük, ahogy a hitetlenek mindent kifordítanak az Egyház kezéből, sokkal inkább azzal kéne foglalkoznunk, hogy hogyan vegyük vissza, ami egykor a miénk volt, de gyengeségünk miatt elvették. Azzal kellene törődnünk, hogy hogyan tanítványozzuk a nemzeteket.

A futurista tanítás valójában egy veszedelmes tévtanítás! Mert nézd csak meg mit tett ez az egyházzal! Teljesen elerőtlenítette, gyávává tette. Olyanok vagyunk, mint egy teljes páncéllal felszerelt kardot forgató 2 méteres katona, akit egy kisgyerek rugdos oda vissza és mi csak hagyjuk.

Ahogy a gyülekezetek, akik hosszú távra rendezkednek be sokkal sikeresek lesznek a nemzetek tanítványozásában, mint azok, akik max. az elkövetkező 20 évre.

Ez a téma azért fontos, mert látom, hogy a mi magyar egyházunk milyen súlyos tévtanítások súlya alatt recseg ropog, tétlen, várja az elragadtatást, miközben a hitetlenek meg egyik erődöt a másik után veszik be, kis híján államcsődbe sodorják az országot, lemészárolják a meg nem született gyermekeket, hazugságokra tanítják gyermekeinket az iskolákban, szabadon hagyják garázdálkodni a bűnözőket és megbüntetik az ártatlant. Egyszóval fittyet hánynak Isten törvényére.

És amikor jön valaki, aki azt mondja, hogy nincs ez így jól, gyertek, engedelmeskedjünk Krisztusnak, aki legyőzte a világot és vasvesszővel terelgeti nemzeteket, menjünk és tanítsuk őket Isten törvényére, akkor mit kap:

Tévtanító! Tévelygő! Miféle Szellem munkálkodik benned!? Nyú Édzses!

Végezetül, hadd fejezzem be Pál szavaival:

 ⁷Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. (2 Tim 1,7)